Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
1943. október 4-én vonultam be Koáromba a II/I. számú századhoz. A század először kiképzésre ment Monostorra, majd két hét múlva 4 századra osztva szétszórtak Magyarország különböző tájaira. Én 50-ed magammal Szamosőrmezőre kerültem, ahol olaj és benzintartályokat éítettünk. Ez a munka nagyon nehéz volt és sok. A századparancsnokunk Ocsvay Andor végelenül gonosz volt hozzánk. A legkisebb fegyelemsértésért kikötést rendelt el, menetelés esetén nem engedett vételezni stb. Szamosőrmezőről Sárospatakra, majd Szentkirályszabadjára kerültem. Itt ért utol bennünket a német megszállás. Visszakerülve újból Szamosőrmezőre új századparancsnokot kaptunk Nagy Imre személyében, aki állandóan zsidózott, meg akart bennünket tizedelni, és gunyolódott a szamosőrmezői gettóba került zsidók felett. Hatheti munka után áthelyezték a századot Füzesabonyba. Itt ért bennünket a magyar kapituláció. Nagy Imre délelőtt velünk együtt örült a kapitulációnak, amikor azonban este meghallotta, hogy a Szálasi kormány van uralmon, kijelentette, hogy most azután végre azt csinálhatja a zsidókkal, amit ő akar. Innét újra Szentkirályszabadjára kerültünk, ahonnét felküldtünk egy bajtársat Pestre, hogy hozzon nekünk Schutzpasst. A Schutzpasst megkaptuk és gyalog elindultunk Pestere az Albrecht laktanyába, ahol a védett századok voltak elhelyezve. Csak 4 napig voltunk azonban a laktanyában, mert négy nap után egy éjszaka riadót rendeltek el és azzal az ürüggyel, hogy más laktanyába megyünk át, felsorakoztattak bennünket és kivittek a Józsefvárosi pályaudvarra. Itt tábori csendőrök vették át a századot, akik bevagoníroztak. Egy vagonban 80 ember szorongott víz és élelem nélkül. Négy napig tartott az út a határig. Hegyeshalomnál német tábori csendőrség vette át a szerelvényt és a határ után következő első német állomáson vizet, és ennivalót kaptunk. Bécstől 30 kilométerre Bruckban állt meg a vonat. Itt volt a táborunk. A tábor őrzői Hitlerjugendek voltak. Elszállásolásunk egy pajtában történt, ahol 300-an voltunk elhelyezve. A pajta teteje rossz volt, állandóan becsurgott a hólé. A munkánk elég nehéz volt, sáncot ástunk. Odaérkezve 1.500-an voltunk, amikor azonban áprilisban evakuálták a lagert, már csak 1.100-an voltunk, a többi az éhségtől, kimerültéségtől meghalt, vagy a Hitlerjugend lőtte agyon, ha látta, hogy már nem bír dolgozni. Betegszoba ugyan volt, de nem sem gyógyszert, sem kötszert nem kaptak a betegek, úgyhogy, aki megbetegedett az rendszerint meg is halt. 1945. április 15-én a város kikötőjéáben hajóra tették a tábort és a hajón szállítottak bennünket Mauthausenbe. A kikotóban még 1200 ember csatlakozott hozzánk, úgyhogy 2300-an indultunk Mauthausenbe és 1700-an érkeztünk meg. A hatnapos hajóút alatt sem enni, sem inni nem kaptunk. Rengetegen pusztultak el a hajón, a kiszállásnál, pedig a gyengének látszókat a Hitlerjugend lelőtte. A kiszállás úgy történt, hogy a kikötőtől messze állították le a hajót, egy keskeny deszkapallót fektettek le a partig és azon kellett végigmenni. Sokan már nagyon szédültek az éhségtől és kimerültségtől és azok beleestek a vízbe. A parton álló SS katonaság jót nevetett ezen.Másnap reggel Mauthausenbe sorakoztattak bennünket, hogy átszállítsanak Dachauba. Már a kenyeret is kiosztották az útra, amikor telefonértesítésre visszavonták az egész tervet. Visszavették a kenyeret és azokat, akik már ettek a kenyérből félholtra verték. Még egy pár napig voltam ezek után Mauthausenben, amikor megkezdődött a tábor evakuálása és átszállítása Günskirchenbe. Én az utolsó csoporttal indultam el, és 3 napi út után érkeztem Günskirchenbe. Az út borzalmas volt. Folyton hajtottak bennünket, siettettek, mert a nyomunkban voltak az amerikaiak. Aki nem bírta az iramot, azt lelőtték. Egész út alatt egyszer osztottak kenyeret, és amikor az éhes embertömeg tolongani kezdett az ételért, az SS katonák közébük lőttek. Ezen az egy helyen ekkor körülbelül 300 halott maradt. Günskirchenben csak egy pár napot töltöttem, amikor végre megérkeztek az amerikai felmentő csapatok és mi felszabadultunk.

Kifosztás