Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Állandó lakóhelyem Ungváron volt. A német megszállás után fel akartam jönni Budapestre, hogy munkaszolgálatos férjem után érdeklődjem. Persze csillag nélkül szálltam fel a vonatra. Hatbanban felszállt egy detektiv, aki nagyon sok zsidót letartóztatott és elvitt bennünket vonaton Kistarcsára. Itt az internáló táborban helyez### el bennünket. Itt csupa razzián összeszedett ember volt, nemcsak zsidók, hanem árják is. Zsebtolvajokkal, utcalányokkal és egyéb söpredékkel voltunk itt összezárva.6 napot töltöttünk itt. Rengeteget éheztünk, szörnyü volt a szenny és rossz priccseken töltöttük az éjszakákat. Április végén a zsidókat deportálták, a keresztényeket pedig elvitték Nagykanizsára.72-en kerültünk egy vagonba. Az uton kétszer adtak egy kis kenyeret, más élelmünk nem volt. W.c. vödör sem volt a vagonban és csak nagy dörömbölésre engedtek ki szükségleteinket elvégezni. Ilyenkor a mezőn az SS-ek felhuzott gépfegyverrel álltak előttünk.Szlovákián keresztül utaztunk Auschwitzba. Mindjárt a kiszállásnál megkezdődött a szortirozás. A munkaképeseket a jobb oldalra, a többieket a baloldara vitték. Mengele a gyengéket jelentkezésre szolitotta fel, megigérve nekik, hogy autón fogja szállitani őket a messzefekvő lágerbe. Persze sokan jelentkeztek és ezeket fekete autón azonnal a gázba vitték. Közben a nőket egy Klein nevü magyarországi sváb SS orvos szórakoztatta és igyekezett őket kedveskedéseivel félrevezetni.Az A lágerbe kerültünk. Két héttel később engedélyt kaptunk, hogy a családunknak irjunk. Waldsee felirással csak annyit irhattunk, hogy jól vagyunk és dolgozunk. Azokat a társainkat is kötelezték az irásra, akik már a gázkamra előtt voltak.Az Union fegyvergyárban dolgoztunk. 12 óra volt a munkaidőnk éjjeli Schichtben. A munka nagyon nehéz volt, a capok és az SS nők állandóan hajtottak. Aki a legcsekélyebb hibát követte el, vagy a halálos fáradtságtól egy percre lecsukta a szemét arra ráfogták, hogy szabotál és gummibottal véresre verték. Fenyegetőztek, hogy a "HimmelkonnadÓ"-ba viszik/gáz/, ha nem fog szorgalmasan dolgozni.Az ellátás nagyon gyenge volt. Naponta egy negyed kenyeret kaptunk és hetenként kétszer egy harmad kenyéret Zulagenak. Reggelire hideg feketét, vag# zavaros teát adtak, előfordult, hogy egyáltalán nem volt reggelink. Az ebéd "Eintopfgericht" volt, répából és zöld füből készült leves. Néha káposztát, vagy egy kevés krumplit kaptunk. A nehéz munka mellett sokat koplaltunk.A lágerben is szörnyü volt a bánásmód. Lagerführer Heseler rettenetesen kegyetlen volt hozzánk. Január 6.-án őmaga 4 lányt felakasztott. 2 akasztást a Nachtschichtnek, kettőt a Tagschichtnek kellett végignéznie. Az akasztás oka az volt, hogy valami robbanópor hiányzott a gyárból és rájöttek, hogy ez a négy lány szállitotta el. A partizánok csempészték ki a robbanószert, mellyel a#tán az egyik krematóriumot a levegőbe röpitették. Néhány nappal később 5 német árja Haeftlinget akasztatott fel Hessler, mert rájött, hogy ők szintén résztvettek az összeesküvésben.Január 18.-án este 9-kor kezdődött a láger evakuálása. Élelmiszer nélkül indultunk el, még kenyerünk sem volt. 3 napig meneteltünk a nagy hóban, éhen-szomjan. ### ut szélén minden tiz lépésre fekdüt egy hulla. Ezek azokból ###ültek ki, akik már nem tudtak lépést tartani a töb#iekkel,v### egy pillanatra le akartak ülni az árok szélére. Ezeket a ##sérő SS-ek lőt#ék agyon. Los-los üvöltéssel hajtottak végig bennünket az uton, nagyon keveset pihentünk meg pajtákban. Végül nyitott, piszkos szénavagonokba gyömöszöltek bennünket. 120-an voltunk egy kocsiban. Persze állni is alig volt helyünk. Szörnyü pánik ütőtt ki, verekedések voltak. Voltak, akik ki akartak ugrani a vagonból, mert nem találtak helyet. Rengetegen elvesztették az eszméletüket. Sajnos nagyszámu halottunk volt. Sok embert agyonnyomtak, sokan megfulladtak, többen az éhségtől pusztultak el.Január 26.-án reggel megérkeztünk Ravensbrückbe. Nagy hófuvás volt, mi egész nap a szabadban álldogáltunk és csak este kaptunk egy kis levest. A Strafblokkban szállásoltak el, ahol olyan zsufoltság volt, hogy ülve kellett eltőltenünk az éjszakát. Az egyik lány megőrült és dühöngeni kezdett, az ablakrácsot kezdte feszegetni, a Stuben-dienst ekkor el kezdte verni , a lány összeesett, a Stubendienst azonban mindaddig folytatta az ütlegelést, amig a szerencsétlen teremtés a szemünk láttára el nem pusztult.A Politische Leitung-hoz kerültünk, ahol kartotéklapokon regisztráltak minket. Utána elhelyeztek a barakkokban. Négyen aludtunk egy ágyban. Rettenetes volt a helyzetünk. Kolerajárvány tört ki. Nem volt w.c. és az ablakok alatt kellett elvégeznün# szükségleteinket. Az e#berek pusztultak, mint a legyek. Én is megbetegedtem, mert megérkezésem estéjén egy l. havat ittam. Hasmenésem volt és ha még egy pár napig ottmaradtunk volna, biztos, hogy elpusztulok.Személyvonaton szállitottak Malchowba. Ez munkásláger volt, de minket nem dolgoztattak, mert nem volt nyersanyag. Itt reggeli és vacsora nem létezett, csak délben ettünk egy 3/4 liter levest. Naponta egy nyolcad kenyeret adagoltak. Rengetegen pusztultak el az éhezéstől.A Lagerführerin Damski rettenetesen ütüt#-vert minket és ha panaszkodtunk, hogy éhezünk azt mondta, hogy aki nem dolgozik, annak nem kell enni. Akik a gyárban dolgoztak, azok naponta két levest, egyhatod kenyeret, meg feketét kaptak. Csak néhány hétig tartÓzkodtunk itt.Szenes vagonokban Tauchába szállitottak. A beszállásnál annyira fenyegetett minket a Transportführer, hogy meg vo#tunk róla győződve, hogy megsemmisiteni visznek min#et. 3 napig utaztunk, első két napon nem adtak enni, annak ellenére, hogy az élelmiszeres kocsi a vagonhoz volt csatolva. Harmadik nap végre kaptunk egy fél kenyeret és kevés margarint.Tauchába érk#zve már rendesebb barakkokban helyeztek el. Ketten aludtunk egy ágyban. Emberségesebben bán#ak velünk és rendesebben is élelmeztek. Reggel és este feketét, délben levest és naponta egyhatod kenyeret kaptunk, ez utóbbihoz néha margarint, vagy vurstot adtak.Nagy bombázások voltak, pánik tőrt ki. A Lgerführer azzal vig###talt, hogy veszély esetén átad #inket az ellenségnek, de persz# szavát nem tartotta be.Egyik este aztán váratlanul "Antreten" volt és utána gyalog hurcoltak az országuton. Az utra 1/2 kenyeret és margarint ##tunk. Naponta 25-30 km.-t meneteltünk. 15 napig masiroztattak és ezalatt ellátásunk nem volt. Osac és Risa környékén céltalanul bolyongtunk össze-vissza, mert két helyen volt a front. Csak éjjel pihentünk 2-3 órát az erdőben szabad ég alatt. Az eső esett ránk, fagyoskodtunk. Csalánt főztünk, meg sóskát. Békanyálas vizzel főztünk és et#ől nagyon megdagadtunk, mindenkinek tiszta seb volt az arca meg a szája. Gyaloglásunk utolsó napján már nagyon fáradtak voltunk, fellázadtunk, mert nem akartunk továbbmenetelni. Egy SS-től tudtuk, hogy céltalan ez a gyaloglás, mert nincs hová menni. Bejelentettük tehát az Unterschaarführernek, hogy akkor sem megyünk tovább, ha agyonlőnek. Az Unterschaarführer arra kért bennünket, hogy még csak egyszer próbáljunk elindulni. Ez április 24.-én történt. Ekkor már az SS nők szukszeszive eltüntek és csak egy SS Mann maradt velünk, aki nem törődött azzal, ha nem is rohanunk annyira.Április 25.-én reggel ujra Antreten volt. Egy sarkon aztán eltünt az Unterschaarführer, miután előbb bocsánatot kért tőlünk. Mi fáradtanleültünk pihenni . Mikor ujra elindultunk találkoztunk két angol előörssel, akik össze-visszacsókoltak és elküldtek a polgármesterhez, hogy gondoskodjék rólunk. Egy iskolában szállásoltak el.A csehek voltak segitségünkre abban, hogy hazajöhettünk. ????????

Kifosztás