Jegyzőkönyv: 1004

szkennelt verzió
Név: G. L.
Neme:
Születési idő: 1921
Utolsó lakóhely: Keselymező
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Iza
Táborok: Auschwitz, Görlitz


Fent nevezett előadja a következőket:
Auschwitzban leszálltunk a vagonból, a helyszínen elválasztottak a szüleinktől és testvéreinktől. Bennünket elvittek a fürdőbe, ott levágták a hajunkat, elvették az összes holminkat, helyette adtak egy ruhát és egy inget és így felöltözve elvittek a 32-es blokkba. Ebben a blokkban eladtuk át az éjszakát. Enni a megérkezés napján nem kaptunk. Másnap Apellt álltunk reggeltől estig. Este kaptunk kenyeret és utána elvittek a 21-es blokkba. Hajnalban volt az ébresztő és utána reggel 8-ig álltunk Apellt, délután pedig még kb. 2 órát. Ha az Apellnél nem stimmelt a számolás, akkor azzal büntettek bennünket, hogy térdepelni kellett. A Blokkban egy priccsen 14-en feküdtünk 2 takaróval. Gyakran volt szelektálás, ezt dr. Mengele és Drechslerka végezték. Mindnyájan nagyon féltünk, amikor ezek megjelentek, mert sohasem lehetett tudni, hogy kit fognak kiválasztani a krematórium részére. Éjjel-nappal állandóan sírtam, mert nem tudtam mi történt a szüleimmel. Eleinte azt mondták, hogy a legközelebbi vasárnapon fogunk velük találkozni és akkor majd beszélgethetünk egymással, de ez sajnos nem történt meg. Későbben megtudtuk, hogy akiket különválasztottak és a baloldalra kerültek, azokat mind a krematóriumba vitték. Azt is mondták, hogy csak az egészen öregeket vitték a krematóriumba, azonban mégis az felelt meg a valóságnak, hogy azokat akiket a baloldalra állítottak, a krematóriumba kerültek. Innen aztán transzportba kerültünk és elvittek Görlitzbe. Itt nagy örömömre szolgált, hogy mindegyikünk kapott kanalat, tányért, csészét, 2 takarót, külön ágyat és már úgy éreztük magunkat, mint emberek. Még aznap délután ki lettünk választva munkára. Én a "vumák" gyárba lettem beosztva és repülőgép-alkatrészeket készítettem. Két csoportban dolgoztunk napi 12 órát. Eleinte úgy kaptuk a kenyeret, hogy 4 vagy 5 részre volt vágva, későbben pedig már 10 részre vágott kenyeret kaptunk. A kenyéren kívül naponta még 2 tányér levest kaptunk. A gyárban rendesek voltak a mesterek velünk szemben. A munka nem volt túl nehéz és annyit dolgoztunk amennyit akartunk. Titokban, a gyárban tudtunk mosakodni, mosni, de a Lagerben is lehetett. Beteg egy sem volt közöttünk. Büntetés nagyon ritkán fordult elő pld. Ha valaki nem akart dolgozni azt úgy büntették meg, hogy először kapott 16-ot és utána levágták a haját. De ilyen eset, mint már mondottam ritkán fordult elő. Amikor már közeledett a front, akkor elvittek bennünket Oberennersdorfig gyalog, enni főtt krumplit adtak az úton, egyszer szalonnát is kaptunk, utána 2 napig semmi ennivalót nem adtak, de ezt utólag pótlólag megkaptuk. Időközben a front lecsendesedett és újra visszamentünk régi munkahelyünkre dolgozni. Akkor páncéltörőket készítettünk. A bánásmód ugyanolyan volt mint előzőleg, csak enni kaptunk kevesebbet és nagyon vártuk a felszabadulásunkat. Egy vasárnapi napon bejött a gyárba az egyik Aufseherin, abbahagytuk a munkát és visszavitt bennünket a Lagerba. Amikor a blokkba értünk, a Lagerführer azt mondta, hogy gyerekek most már eljött az idő, amire úgy vártatok, most már szabadok vagytok. Kért bennünket, hogy menjünk vele az angol fogságba, mert az oroszok nagyon vadak. olyanok, mint az állatok. Mi nem mentünk vele, azonban majdnem mindnyájan megszöktünk a Lagerből. Én 12-ed magammal egy privát helyre költöztem és 2 nappal később kedd reggel az oroszok szabadítottak fel bennünket.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu