Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett előadja a következőket:
Kisapsán laktunk, ahol szüleim gazdálkodással foglalkoztak. 1944. márciusában a németek bejövetele után megkezdődtek a zsidók meghurcoltatása. Először elrendelték a zsidóknak a megkülönböztető sárga csillag viselését. A faluban mindössze 20-25 zsidó család lakott és voltak, akik ezt a rendelkezést később tudták meg, kimentek csillag nélkül az utcára, és véresre verve kerültek haza. A gazdálkodással kapcsolatban mindent elvettek tőlünk, húsvétkor már a tehenünket is elvették. A jegyzőnk nagyon rossz volt, nem szerette a zsidókat, és Szigeti törzsőrmester és Szilágyi csendőr, nagyon bántalmazták és verték a zsidókat.Április 10.-e körül, húsvét utáni első nap összeszedtek minket, elvittek az iskolába, ott tartottak 2 napig, azután elvittek a Mátészalkai gettóba. A temetőnél volt a gettó elhelyezve, a környékről ezerszámra voltunk összetömörítve. Éjszaka a csendőrök bejöttek és ütöttek-vertek minket. Nappal meg királymezői sváb SS-ek bejöttek egy vastag bottal és addig nem mentek el, míg a vastag botot az embereken darabokra nem törték, széjjelszaladtak az emberek, amerre csak tudtak, de aki nem tudott idejében elszaladni, azt félholtra verték. Az egyiket azért verték, mert nem volt a sárga csillagja rendesen felvarrva, a másikat meg azért, mert zsebredugta a kezét, szóval mindenkinél találtak valami hibát. A férfiakat kivitték munkára, egyik helyen gödröket ásattak, a másik helyen meg újra betemették, csak azért csinálták ezt, hogy valamivel foglalkoztassák és kínozzák őket. Később már a nőket is kivitték gödröket ásni, és akinél valami nem tetszett nekik, nem nézték, hogy nők, férfiak, vagy gyerekek, véresre verték őket. Azt hittem ilyen rossz gettó nem volt még egy, mint a mátészalkai. Ha valamelyik asszony írt a gettóból levelet a távollévő munkaszolgálatos férjének, azt 2 órára kikötötték és minket bottal zavartak ki, hogy nézzük végig. Kívül-belül csendőrök őrizték a gettót, és az utcára nem lehetett kijárni. Ott voltunk 3 hétig.Május elején Auschwitzba vittek. Vasárnap délután vagoníroztak be, 80-an voltunk egy vagonban, kevés vizünk volt, sokat szomjaztunk az úton. Kassáig magyar csendőrök kísértek és ott átadtak a németeknek.3 nap múlva, szerdán este Auschwitzba értünk, engem a fiatal nők közé jobbra állítottak, elvittek a fürdőbe és onnan a C.Lagerbe tettek. WC-s lettem, kaptam ezért külön Zulagot. 5 hónapig végeztem ezt a munkát. Egyik nap beteg lettem hastífuszt kaptam, 7 hétig feküdtem. A szelekciókon egy ungvári orvos segítségemre volt, mindig eldugott. Az egyik választásnál, mikor már kissé jobban lettem 450-ből 37-en maradtunk meg. Mengele dr. engem is a betegek közé akart tenni, erre az ungvári orvos azt mondta "das ist doch #ine gecunde Frau", erre az egészségesek közé tett. A többiekről láttuk, amint levették az alsóruhát, feltették őket egy teherautóra és vitték zuhogó esőben a krematórium felé. Egy alkalommal meg bevitték a kiválasztottakat a mosdóházba, ott hagyták őket meztelenül reggelig, vacsorát már nem kaptak, és reggel vitték el a krematóriumba. Egy beregszászi lány feküdt mellettem, már egész jól érezte magát, és mégis elvitték, nagyon sajnáltam szegényt.Auschwitzból novemberben munkáscsoporttal elvittek Hochweileba. Ott fát hordtunk az erdőből. 9 km-es utat tettünk meg naponta a munkahelyre, nagyon nehéz dorongokat kellett hordani, és ha 2 fát tettünk a vállunkra, azt kevesellték és az SS-ek még egyet raktak rá, azt hittük sokszor, hogy összerogyunk alatta. Az élelmezés gyenge volt. Kaptunk 4-en egy kenyeret, minden másnap 2 dkg margarint és délben 3/4 liter levest. Az SS Lagerführerin jó volt hozzánk, hajtott a munkában, de nem bántott, azt mondta, hogy ha haza akarunk menni, hát dolgoznunk kell. A Lagerälteste már rosszabb volt, sokat kellemetlenkedett. 3 hónapig voltunk ott.Hochweileből elvittek Grossrosenbe. Gyalog mentünk oda. Az út 12 napig tartott, 2 nyers répát kaptunk az útra és egyszer egy meleg levest.Grossrosenben csak 10 napig voltunk, de ezalatt az idő alatt nagyon sokat szenvedtünk. Hajnalban volt az ébresztő, bejöttek az SS-ek, kinyitották az ajtót, ablakokat és ütöttek-vertek egy szíjjal mindenkit, meg sem várták, míg felkelünk, az ágyakhoz jöttek és ott vertek minket, rosszabb volt a helyzet, mint Auschwitzban. 1000-en indultunk el, és 10 nap után 570-en maradtunk, már az úton is sokan meghaltak. Grossrosenből 10 nap után Mauthausenbe vittek. Vonattal mentünk, az út 5 napig tartott, 2 napig nem ettünk semmit és csak harmadik nap, kaptunk kenyeret és margarint. 3 napig voltunk Mauthausenbe és onnan elvittek Bergen-Belsenbe.Bergen-Belsenbe februárban érkeztünk, betettek egy blokkba, ahol 1300-an voltunk, ebből talán csak 200 nő maradt meg. 2 napig egyáltalán nem kaptunk enni, szédelegtünk és ájuldoztunk az éhségtől. Nagy flekktífusz járvány volt, naponta 40-50 halott. Én fejtífuszt kaptam. 1945. április 15.-én szabadítottak fel az angolok. Én akkor nem voltam észnél, a bergeni kórházban tértem napok múlva magamhoz. A lányok mesélik, hogy az angolok felszabadítás után behintettek minket egy porral, amitől a tetűk fél óra alatt kidöglöttek.6 hétig voltam a bergeni kórházban, onnan Cellbe vittek, ahol szintén 3 hetet töltöttem. Mikor a cseh-szlovák transzport elindult, teherautón elvittek minket Pilsenig és onnan vonattal jöttünk hazafelé.Egyelőre hazamegyek Kisapsára és megvárom, hogy esetleg a hozzátartozóim közül valaki hazajön.

Kifosztás