Jegyzőkönyv: 1007

szkennelt verzió
Név: A. J.
Neme:
Születési hely: Ungvár
Születési idő: 1925
Utolsó lakóhely: Ungvár
Foglalkozás: tanuló
Táborok: Auschwitz, Kaufernig
Név: A. E.
Neme:
Születési hely: Ungvár
Születési idő: 1927
Utolsó lakóhely: Ungvár
Foglalkozás: háztartásbeli
Táborok: Auschwitz, Kaufernig


Fent nevezettek előadják a következőket:
Auschwitzban kb. május 15.-e körül érkeztünk. Itt azonnal elválasztottak bennünket szüleinktől és 3 testvérünktől, akik 13, 11 és 10 évesek voltak. Apánk azonnal transzportba került, de további sorsáról nem tudunk, édesanyánkat 3 kis testvérünkkel pedig elvitték, s azóta nem hallottunk felőlük. Bennünket fertőtlenítőbe vittek, ott mindenünket elvették, hajunkat lenyírták, másik ruhát adtak s utána bevittek a C-Lagerba. Innen azután beosztottak bennünket a Verkleidungskammerbe, ahol ruhákat szortíroztunk. Itt dolgoztunk 8 hónapig. Reggel 3 órakor volt ébresztő, utána órákat álltunk Zehlapellt. Ha a létszám nem egyezett, akkor órákig térdepelnünk kellett, sokszor esőben, szélben, piszokban, sárban. Zehlappel után rögtön munkába mentünk s délben újból kellett Apellt állnunk. A koszt zöld fűleves volt -tiszta víz- 1/5 kenyér s néha egy kis vaj vagy Wurst, vagy sajt. A Lageralteste nagyon rendes volt, de a szlovák Blockaltestek nagyon komiszak voltak. Ha a Arbeisdienstführerin pld. Meglátta, hogy valakivel beszélgetünk, azt félholtra verték. Amíg ott voltunk állandóan volt szelekció. A Rapportführerinnek -Grese volt a neve- volt egy gumibotja, ha nem álltunk egyenesen, összevert bennünket. Volt még egy Peter nevű Blockführer is, aki nagyon rossz volt hozzánk. 8 hónap után az erősebbeket kiválogatták s transzportba kerültünk. Három napig utaztunk. Újból megfürdettek bennünket, új ruhát kaptunk, cipőt s ebből már következtettünk arra, hogy komoly munkára visznek bennünket. Így kerültünk Kauferingbe, a 11 sz. Lagerba. Ez egy teljesen új Lager volt, nagyon rossz volt. Lengyelek vezették a Lagert s ezek nagyon rosszak voltak hozzánk. Egész télen vasakat cipeltünk s ez a munka nagyon nehéz volt. Korán reggel Apellt kellett állnunk, egész nap a munkahelyen voltunk. Reggelire feketét kaptunk, délben egy kis levest és este 1/9 kenyeret. A lengyelek kegyetlenkedése dacára is valamivel jobb volt a bánásmód, mint Auschwitzban. Két hónap után újból transzportba kerültünk és elvittek bennünket Türkheimbe. Itt kb. 2-3 km távolságra jártunk ki, irodákat takarítani.Reggeltől estig dolgoztunk. Enni krumplit kaptunk, kisebb Zulage is volt, úgy hogy itt már határozottan javult a koszt, csak nagyon kevés volt. A munkánk nem volt nehéz s a bánásmód is jobb volt, mert Wermacht alatt dolgoztunk, akik nagyon jóindulatúak voltak, sajnáltak bennünket, de sajnos nem tudtak sorsunkon segíteni. További célunk az, hogy vagy Palesztínába, vagy Amerikába kivándoroljunk.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu