Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Megérkezésünk után három nappal tetováltak bennünket és beosztottak munkára. A brezsinkai fehérkendős csoportba kerültünk. Itt végignéztük a krematórium munkáját. Éjjel nappal érkeztek csoportok és a krematórium folyton munkában volt. Két fürdő volt a Brezsinkán, az egyik a gázkamra, a másik a valódi fürdő. Mind a két fürdőben törölközőt és szappant kaptak, csakhogy az egyikből nem lehetett kijönni élve, mert víz helyett gázt engedtek rájuk. Eleinte azt mondták nekünk a lengyelek, hogy a másik ajtón jönnek ki, de később már megmondták az igazat. Hallottunk állandóan sikoltozást a krematórium körül. / A kislány állandóan, így mondja: krema. Kérdésemre elmondja, hogy mindenki így becézte a krematóriumot /. Ha sok volt a munkája a krematóriumnak, akkor külön gödröket ástak, és ide dobálták be a hullákat, és itt égették el. Ezt a saját szemünkkel láttuk. Láttuk, amikor a Sonderkommando tagjait vitték elégetni. Először átvitték őket Auschwitzba, hogy ne tudják mi vár rájuk. Ott elgázosították, de visszahozták Birkenauba elégetni. Ekkor az életben hagyott Sonderkommandosok, akiket másnap akartak ugyanúgy elvinni, mint ezeket, fellázadtak, és felrobbantották a krematóriumot. Ez sikerült is nekik, azonban elfogták őket és mind a 200-at agyonlőtték. A Hatikva éneklése közben haltak meg. Először azt kiabálták: segítség Kanada, segítség fehérkendős csoport, és nekünk borzalmas volt hallgatni, mert nem tudtunk semmit sem segíteni. Egy páran átszöktek hozzánk, azokat elbujtattuk, de ezeket is megtalálták és kivégezték. Ez után egy nagy Apelt csináltak, és mi azt hittük, hogy most már bennünket is visznek kivégezni, de szerencsére nem így történt. Pár nap múlva büntetésből, mert egy érkező csoportnak kenyeret adtunk, elhelyeztek bennünket a Brezsinkáról. Átkerültünk a Bekleidungskammmerbe és itt sokkal jobb dolgunk volt, mert nem láttunk annyi borzalmat. Egy borzalmas élményünk azonban itt is volt. Egyszer egy éjjeli inspekciós voltam, amikor egyszerre nagy lármát, sikoltozást hallottunk. Kirohantunk a blokk ajtajába és láttuk, hogy a mellettünk lévő Familienslagert, ahol együtt voltak a családok, gyerekek, öregek viszik el. Saját szemmel láttam, hogy miután a krematórium nem bírja ezt a rengeteg embert égetni, a gyerekeket élve dobálták a külön e célra ásott gödrökbe, és ott égették el. Borzalmas látvány volt. Mi elkezdtünk sírni, jajveszékelni, egészen sápadtak voltunk az átélt borzalmaktól. Ekkor bejött egy Oberscharführer és elkezdett bennünket vigasztalni, hogy mi dolgozunk, velünk ez nem történhet meg.Január 18-án, amikor a lagert evakuálták bennünket is elvittek. Így kerültünk Hundsfeldbe. Itt két hónapig dolgoztunk. Egész rendes dolgunk volt. Egy muníciógyár munkásai voltunk.Hundsfeldből Grossrosenba kerültünk. Ötnapi gyaloglás után érkeztünk meg. Pár napig voltunk csak itt. Innét is továbbvittek Mauthausenba. Nyitott waggonokban utaztunk a legnagyobb télben hat napon keresztül. Élelmet csak két napra kaptunk. Negyedik nap éjjel 11 óra tájban megálltunk egy állomáson. A vonatból kiszedték a gyengéket, vagy a gyengének látszókat és azokat az állomáson halomra lőtték, és ott hagyták.Mauthausenban is csak egy pár napig voltunk. Innét is tovább kellett menni. Most már 11 napot utaztunk Bergenbelsenbe és az úton megint ismétlődött az előbbi jelenet. Szám szerint nem tudom hány embert lőttek le, de rengetegen voltak, minden úszott a vérben.Bergenbelsenbe megérkezve munkára osztottak be bennünket. A Holzkommandonál dolgoztunk. 24 km. gyalogoltunk naponta a munkahelyre és vissza anélkül, hogy enni kaptunk volna eleget. A munka maga is nagyon nehéz volt. Az emberek úgy hullottak, mint a legyek. A tábor tífuszos volt, tetves, piszkos. Nem volt víz, nem volt élelem, nem volt gyógyszer, semmi. Utolsó időkben már mi sem dolgoztunk, csak feküdtünk a barakkban, és vártuk mikor kerül ránk a sor, mikor fogunk mi meghalni. Ápr.15-én, amikor az angolok jöttek hullahegyeket találtak a táborban és az élők is félholtak voltak.

Kifosztás