Jegyzőkönyv: 3532

szkennelt verzió
Név: S. V.
Neme:
Születési hely: Alistál
Születési idő: 1929
Utolsó lakóhely: Alistál
Foglalkozás: diák
Táborok: Auschwitz, Ravensbrück, Bergen - Belsen


Fentnevezett előadja a következőket:
1944 áprilisában kaptunk a jegyzőségtől egy iratot, hogy jelentkezzünk szombat estig a dunaszerdahelyi gettóban. Kocsival utaztunk, 50 kg-os csomagokkal felszerelve. Útközben a csendőrök bántalmaztak bennünket és megérkezve a gettóba, elhelyeztek bennünket szobákba, rengeteg emberrel összezsúfolva. A gettóban egy hétig voltunk, az egyik reggel a csendőrség elvitt bennünket a templom udvarba. Ott is vertek bennünket és teljesen kifosztottak, elvéve összes iratainkat. Értéktárgyainkat, verések közepette. A templom udvarába lehettünk 4-5000-en koncentrálva. A keresztény lakosság hozott nekünk élelmet, mert teljesen élelem nélkül voltunk. Egy hét múlva kivittek bennünket az állomásra, vagonírozás következett. Akkor a lakosságlefényképezett bennünket. Egy vagonban 68-an voltunk, csomagokkal együtt felszerelveEstére elindultunk, közben belövöldöztek a csendőrök a vagonokba és tovább fosztogattak. Volt egy pár halott és az idősebbek közül sokan megzavarodtak. Teljesen víz és majdnem levegő nélkül voltunk. 4 napig szenvedtünk ilyen elképzelhetetlen körülmények között, amíg megérkeztünk Auschwitzba. A kivagonírozás alkalmával, a csomagokat bent kellett hagynunk a vagonba. A vagon előtt csíkos ruhás férfiak álltak, ők segítettek a kiszállásnál. Felsorakoztattak bennünket ötös sorokba és dr. Mengele, a lágerorvos különállította a férfiakat és nőket. Az idősebbeket, gyermekes anyákat és betegeket a jobb oldalra, míg a fiatalabbakat a bal oldalra küldte. Én iker- testvéremmel együtt voltam. A német tiszt kijelentette, hogy az ikrek álljanak külön. Volt egy cca. 60-70 ikerpár. Álltunk fél óra hosszat, láttam, mint édesanyán a bal oldalra került, tehát munkaképesek közé, míg nagyanyám a jobb oldalra, azaz a gázkamrába. Odajött hozzánk egy német katona és elvitt bennünket a fürdőbe. Az ikreknek meghagyták a haját, csupán akinek haja nem volt tiszta, annak vágták le. Ruháinkat le kellett adnunk, de rajtam három ruha volt, melyből fertőtlenítés után egyet visszakaptam. Úgyszintén meghagyták a cipőimet. Ikertestvérem, fiú a férfi lágerbe került, engem beosztottak a női lágerbe. Bevittek bennünket, 10 éven aluli fiú gyermekekkel együtt az a- lágerbe, 22 blokkba. Bekerültünk a beteg barakkba, melynek egyik felét beteg nők foglalták el, míg a másik felét nekünk ikreknek tartották fent. A fürdőben tetováltak bennünket. Még aznap kaptunk 15 deka kenyeret és margarint. Egy priccsen ketten aludtunk, egy pokróccal. Mindjárt másnap bevittek bennünket az ambulanciára, ahol adatokat vettek fel és harmadik nap karunkból és kéz-ujjainkból vért vettek. Mindezt dr. Mengele végezte. Megvizsgálta a szemünket, fogunkat és röntgen felvételt készített rólunk. Voltak napok amikor ugyanezeket a vizsgálatokat lengyel és magyar orvosok végezték, dr. Mengele asszisztálása mellett. 4 hónapig voltunk a revierben, mindennap vizsgáltak , vért vettek és röntgeneztek bennünket. Dr. Mengele nagyon goromba volt hozzánk. 4 hónap múlva azt hallottuk, hogy a nagyobb ikreket átviszik a B- lágerbe, a ruhamagazinba dolgozni. Én önként jelentkeztem, bár a kisebbik közé tartoztam, mert féltem, hogy a gyermek blokkot szelektálják.Így kerültem a B láger 10-es blokkjába, ahol mindjárt, ahol mindjárt munkába álltam. Ruha magazinban dolgoztam, mely a krematórium mellett volt. Egy nagyblokkban voltam elhelyezve, felnőttekkel, cca. 1200-an egy helységben. Reggel 4 órakor kellett felkelnünk, ekkor kiálltunk appellhoz, ötös sorban, egy szál vékony ruhában, a hideg, ködös hajnalon, a többiek kopaszon. Két óra hosszat tartott, amíg megszámoltak. Közben irtózatta láttuk, mint füstöl állandóan a krematórium kéménye és emberhús szagot éreztünk.Reggel 6 -kor munkába mentünk, ekkor láttuk, a rengeteg érkezett transzportot és mint viszik be a szerencsétleneket a gázkamrába. Levetkőztették őket azzal, hogy fürödni fognak és bent egy szép, nagy tükrözött helységben, a zuhanyzóból gázt engedtek rájuk. Gyakran hallottunk rettenetes jajgatásokat és segélykiáltásokat. A fürdőhelységre az volt kiírva, hogy " Desinfizierungs-Anstalt. A gázkamra padlóján csapóajtó volt, melyet leengedtek, így hullottak alá az emberek tízezrei a krematóriumba.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu