Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fentnevezett a következőket adja elő:

Kisvárdáról édesapámmal, mostohaanyámmal és kisfiammal indultam el, a férjem Pesten volt munkaszolgálatos, A gettó nem bolt tűrhetetlenül rossz, csak nem mehettünk ki. Négy hétig voltunk gettóban, majd elvették minden holminkat alig valamit vihettünk magunkkal és így indítottak bennünket útnak, Kassáig a magyar csendőrök kísértek, majd ott átvettek a németek és folytatták a fosztogatásunkat, hetvenen utaztunk egy vagonban, három napi utazás után megérkeztünk Auschwitzba.
Itt azt mondták, hogy hagyjuk csak fent a csomagjainkat a vagonban, majd utánunk hozzák, majd minket azonnal különválasztottak a férfiaktól, én nem akartam a gyerekeket odaadnia férfiakhoz, hanem magamnál tartottam, de az SS azt mondta, hogy én még fiatal vagyok, a gyermek meg nagy Ő külön mehet. Engem egy nővéremmel bevittek a fürdőbe, levetkőztettek, szőrtelenítettek, fertőtlenítettek és kaptunk egy szál ruhát és fehérneműt. A blokkban volt egy szörnyű kaponk, az nagyon rossz volt hozzánk. Rövidesen tüdőgyulladást kaptam, de nem mertem beteget jelenteni, mert már addigra tudtam, hogy milyen sorsra jutnék, hanem magamat kezeltem. Hat hét után németek jöttek be hozzánk és megkérdezték, hogy ki jelentkezne szakácsnőnek, sikerült megfelelnem az orvosi vizsgálaton és így , mint szakácsnőt elvittek egy másik blokkba és ott működtem, mint szakácsnő egészen januárig. A helyzetem ebben a beosztásban tűrhető volt, nem éheztem és nem is fáztam. Mi a gázkamra mellett fürödtünk sok mindent láttunk, a krematórium állandóan működött. Meg tudtuk, hogyha nagyon sokan voltak már a gázkamrához, úgy élve dobták be az ártatlan embereket a tűzbe. Mi mindig láttuk bemenni az embereket a fürdőbe, amint megérkeztek, de kijönni sohasem jött ki senki. Mi ott álltunk és vártunk kint két óra hosszat, ennyi idő kellett, amíg a rengeteg emberrel végeztek és akkor mi kerültünk sorra, de mi valóba megfürödtünk. Megtudtuk később, hogy a fürdőhelység azonos a gázkamrákkal, csak, ha gázosítottak, egy SS a felső ablaknyíláson bedobott az összezsúfolt helyiségbe gázbombákat és úgy végeztek az áldozataikkal! - Így éltünk állandó szörnyű izgalmak közepette egészen januárig, amikor elindítottak bennünket gyalog, egy hétig meneteltünk egészen Lostlaunig. Aki nem bírt menni az úton, azt lelőtték, a németek kutyákat vezettek és ezekkel a vérebekkel hajszoltak bennünket Éjjelre egy csűrben aludtunk, majd tovább mentünk kb. 250 km-t gyalog, itt azután bevagoníroztak. Nyitott vagonokban utaztunk, esett a hó, enni nem adtak, az egész úton egyszer kaptunk 1/3 kenyeret, így érkeztünk meg azután holtra fáradva, fagyva Rawensbrückbe, ahol a kivagonírozás után még 8 km-t kellett gyalogolnunk. Megérkezve betereltek egy nagy terembe, ahol egymás hegyén-hátán annyira össze voltunk zsúfolva, mint a heringek. Csak este kaptunk kávét, bizony kimondhatatlanul jól esett, majd holt fáradtan zuhantunk le és elaludtunk. Itt három hétig voltunk, szörnyű nélkülözések között, még vizet sem kaptunk. Itt találkoztam Pestről deportáltakkal, akik gyalog jöttek, szegények nagyon rossz állapotban voltak. Ezalatt az idő alatt mi is eltetvesedtünk. Igyekeztünk valahogyan védekezni a piszok ellen, éjjel mentünk kimosakodni a hóba, nyitott, fűtetlen teremben aludtunk, de mégis olyan hőség volt bent a nagy tömegtől, hogy csak úgy csurgott rólunk a verejték. Egyszer naponta kaptunk itt egy kis levest és egyszer kenyeret, margarint, vagy mézet, vagy sajtot, persze nagyon kis mennyiségben. Itt nem dolgoztunk semmit. Innen azután átkerültünk egy zelltlagerbe, ahol egy hétig voltunk, innen kezdtek azután bennünket transzportba vinni, Én az első transzporttal jöttem el, 700-an voltunk. Nagyon igyekeztünk transzportba jutni, mert tömegesen pusztultak itt el naponta. Innen teherautóval vittek el Reichlingbe. Itt bevittek bennünket egy üres lágerbe. Egy repülőtéren dolgoztunk. Homokot, fát hordtunk itt, én egy hónap után itt is bejutottam a konyhába, itt főztünk a láger részére. Délben, este levest kaptunk, reggel kávét és kenyeret. Eleinte 1/4 majd 1/6 kenyeret kaptunk. Zulag, margarin, sajt vagy túró egy kanállal, a bánásmód meg nagyon rossz volt, persze az étel sótlan. Április végén azután egy nap transzportba kerültünk. Itt Rechingben rengetegen pusztultak el, mert Rawensbrückből elhozták akkor a betegeket is, ezek itt élőhalottak voltak, közöttük sokat vissza is vittek innen Rawensbrückbe. Mikor ide is közeledett a front, elvittek bennünket tovább. Innen nagyon hajtottak, nemcsak mi jöttünk el, hanem a civil lakosság és a katonaság is, itt már akkor nagy volt a kavarodás, aki akart lemaradhatott. Én néhány társammal együtt ki is használtam a lehetőséget és lemaradtam egy alkalmas helyen. A németek az úton amerre visszavonultak, mindenütt robbantottak és úgy fedezték magukat. Mi bementünk, mikor lemaradtunk egy erdőbe, ahol német katonák is megbújtak, majd Pierownál egy német házba tértünk be, egy német családnál, kik már fel voltak csomagolva, de maradtak, itt amikor egy napig voltunk és azt mondta a német, hogy menjünk el a bunkerba, mert majd fel fogják robbantani a hidat, mi szót fogadtunk, lementünk, bevártuk a robbantást, addigra mi már minden rosszat megszoktunk, elmentünk ételt szerezni, főztünk, sütöttünk, majd figyelmeztetett bennünket a német, hogy menjünk le az óvóhelyre, mert meg fognak kezdődni a harcok. Egy krumpli verembe húzódtunk meg a német családdal együtt, reggeltől estig lövöldöztek a víz túlsó partján, csak úgy hullott ránk a bunker földje,. Mi nem is tudtuk, hogy közben bejöttek az oroszok. Bejöttek hozzánk is, lefegyverezték a velünk lévő német katonát. Mi itt még két napot töltöttünk a felszabadulás után, majd elindultunk és gyalog eljöttünk Fürstenbergbe, itt beteg lettem, hat hétig voltam tífuszban az oroszok keze alatt, majd elhoztak Neubrandenburgba, ott hét hétig voltunk különböző nemzetiségűek. Innen elhoztak azután Fürstwaldba, ott is két hétig voltunk, onnan elhoztak Doberlug-Mannheimba, majd egy hét után hazajöttem.
Jövő terveim: Most tudtam meg, hogy a férjem már otthon van, most sietek hozzá, én nagyon szeretnék kivándorolni, nem tudom, hogy a férjem mit fog határozni.

Kifosztás