Jegyzőkönyv: 2675

szkennelt verzió
Név: G. K.
Neme: férfi
Születési hely: Érsekújvár
Születési idő: 1917
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: orvosi kötszerész
Táborok: Dachau, Mühldorf


Fent nevezett előadja a következőket:
1940.X.1-én vonultam be Vácra, ahol a 104/2 századhoz osztottak be. Méhkeréken voltam, ahol árokszabályozási munkálatokban vettem részt, 1944. XII.24-én leszereltem.1941.IX.13-án újból bevonultam, Mohácsra kerültem a 4-es századhoz. Innen Erdélybe vittek, Gledény-Szeretetfalva-Déda) vasútépítésnél dolgoztam, majd újból visszakerültem Mohácsra 1942.XII.28-án. Onnan Marcalliba vittek, ahonnan egy hét múlva visszavezényeltek Mohácsra. Mohácson voltam aztán egészen 1944.XI.1-ig. Ekkor indítottak útnak gyalog Hegyeshalom felé, a kerettel együtt mentünk Hegyeshalomig, ott adtak át az SS-nek november 5-én. Ekkor még kb. 7-8 kilométert tettünk meg gyalog Zunndorfig, ahol bevagoníroztak. Sajnos, a létszámát ennek a transzportnak nem tudom megmondani. Az SS Dachauba vitt, ahová november 10-én érkeztünk meg. Utunk 4 napig tartott, egész idő alatt egyszer sem nyitották ki a vagonokat, csak Dachauban. Vizet nem adtak fel, WC-re nem lehetett kimenni.A dachaui fertőtlenítőben teljesen lemeztelenítettek, minden értéktárgyainktól megfosztottak, ruháinkat is elvették helyébe könnyű nyári csíkos rabruhákat kaptunk. Hajunkat természetesen leborotválták.A koszt nagyon kevés volt. Reggel pár deci feketét kaptunk, délben 1 liter híg levest, este 10-12 dkg kenyeret.Rögtön megérkezésünk után első nap egyes gyengébbeket kiválasztottak közülünk azzal, hogy könnyebb munkára szánják őket, valószínű azonban, hogy gázba kerültek, soha többé aztán már nem láttuk őket. Egy pár napi dachaui tartózkodásom után beválasztottak egy 500-as munkáscsoportba, amelyet Mühldorfba vittek. Leírhatatlanul borzalmas állapotok uralkodtak Mühldorfban. Papírzeltekben laktunk, fekvőhelyünk vizes szalma volt. Amikor megérkeztünk, az aznapi halottak még ott feküdtek a Zeltben, ott is maradtak, mellettük kellett feküdnünk. A transzport fele még aznap kiment a munkahelyre. Haubaustelle. Ez egy földalatti repülőgépgyár akart lenni, több ezer ember dolgozott ott. A legnehezebb munkát a zsidók csinálták. 12 órán át egy betonkeverő gépnél kellett dolgozni. A gép állandóan ment, egy percre sem lehetett pihenni. 50 kg-os cementzsákokat egy embernek kellett cipelnie. Az Organisation Todt emberei és Capok ügyeltek fel ránk, valamint az SS állandó verés, ütlegelés mellett. Nem aludtunk többet, mint 3-4 órát. Nagyon korán kellett kelnünk, mert a munkahely egy órára volt és azelőtt pedig minden reggel Appelt kellett állni. Ez rengeteg időt vett el tőlünk. Ha valaki nem jelent meg pontosan a kivonulásnál, azt agyonrugdosták. A nehéz munka és a kevés pihenés mellett a koszt a következőkből állott: 1/4 kenyér, 1 liter leves este, később ez a leves igazán már csak víz volt. Délben kaptunk egy fél liter Bunkerzuppát, ezt éppen csak gyorsan lenyeltük és máris dolgoztunk tovább. 200 voltunk a századból, 20-an vagy 25-en éltük túl Mühldorfot. Érthető, hogy a nehéz munka és gyenge koszt mellett egy-kettőre muzulmánok lettek az emberek. Meghaltak végelgyengülésben. Egy ízben elvittek egy betegtranszportot, mint később megtudtuk, a hideg télben papírruha-öltözetben vitték el őket, ezerből 30-an maradtak életben. Az Appelek is hozzájárultak, hogy az emberek pusztuljanak. Elgyengülten, fáradtan órák hosszat kellett állnunk, közben állandó veréseknek, rúgásoknak voltunk kitéve.Egy ízben orvosi kötszerészt kerestek, jelentkeztem, ettől fogva félig emberi körülmények között dolgozhattam. Azt hiszem, ha ez nem jön közbe, én sem maradok életben. Mert azzal a koszttal amellett a nehéz munka mellett ember nem bírhatta ki, én olyat nem ismerek.A Lagerből április 25-én hirtelen indítottak el, bevagoníroztak, 4 nap után Pühlingbe jutottunk, ahol egy téves hír után azt mondották nekünk, hogy Bajorország kimondotta függetlenségét és vége a háborúnak. Az SS elszaladt, mi is szétfutottunk. A hír azonban hamisnak bizonyult, kb. egy fél nap múlva visszajött az SS és egy irtózatos vérengzés kezdődött, újból betereltek a szerelvénybe. Én akkor éppen Flecktifuszban voltam, elmondhatatlanul gyenge voltam és ötödik napja egy falat sem volt a számban. Továbbvittek Tutzingig, ahová IV.30-án érkeztünk, délután 6 órakor tankokat pillantottunk meg, az amerikaiak voltak. Az amerikai csapatok Feldafinkba vittek minket.Feldafinkban egy bizottságnak lettem a tagja és mint ilyen 3-4 hét után Dachauba utaztam. Éppen egy amerikai tiszti különítménynek mutatták be a gázkamrát és krematóriumot. Nekem is módomban volt megtekinteni.A gázkamra egy kb. 6x7 m nagyságú terem volt, az ajtón ezzel a felírással: fürdő. Kémlelő nyílás volt rajta, azon jött be a gáz. A terem alatt pince volt, egy nagyon bonyolult szerkezet ugyancsak gáz számára. Ebből a teremből nyílott a krematórium helyisége, ahol 4 kemence volt, úgy nézett ki, mint egy pékség. Ott még láthatók voltak csontdarabok, ezeket különben nem is fogják eltüntetni, úgy hagyják. Ebben a helyiségben kiválasztott gyengék közül egyet sem láttam soha viszont, valószínűleg a gázba vitték.Terveim a jövőre nézve még nem kialakultak, egy bátyám él kint Franciaországban, hozzá szeretnék kimenni.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu