Jegyzőkönyv: 2491

szkennelt verzió
Név: B. J.
Neme: férfi
Születési hely: Tolcsva
Születési idő: 1920
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: fogtechnikus
Táborok: Mauthausen, Günskirchen
Név: K. I.
Neme: férfi
Születési hely: Kisvárda
Születési idő: 1919
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: fogtechnikus
Táborok: Mauthausen, Günskirchen


Fent nevezett előadja a következőket:
Klein István: Szentkirályszabadján voltam századommal. Parancsnok Miticzky András főhadnagy, majd később Pogács Ferenc főhadnagy volt. Utóbbitól nyolc esetben kaptam két óra kikötést.Később átmentünk Margitára, és onnan indultunk Galíciába. Margitán este 9 óráig lehetett az utcára menni, 1/2 9-kor elkapott az Őrség az utcán, bevittek a laktanyába, és másnap kikötöttek.Galíciában #olomea alatt voltunk. Ott egy kerettel - Soma Sándor tizedessel - volt összetűzésem, aki hangosan zsidózott. Emiatt hatszor két óra kikötéssel büntettek.Visszakerültünk az országba Pápakovácsra, ahonnan Balfra mentünk. Itt átadtak a németeknek.Braun József: A visszavonulás során Jászberénybe, majd onnan Budapestre kerültem. Pesten a hűtőházban dolgoztam a Tóth Kálmán utcában. Itt egy Tóth nevű raktárnok garázdálkodott velünk, aki például júliusban bezáratott bennünket a 24 fokos hűtőhelyiségbe. Shortban voltunk, mert július volt. Kilenc bajtársammal voltam ott együtt. Az egyik rosszul lett a hidegtől, később meg is halt. Pisky nevű főhadnagy is szerepelt ott. Nyilas karszalaggal járt, hangosan és láthatóan mély meggyőződéssel zsidózott. Engem felpofozott, mert nem emeltem meg előtte a sapkámat. Sok fiút kiköttetett, és azt a kijelentést tette, hogy ha majd abban a helyzetben leszek, mint most ő, akkor majd visszafizetem neki. Az egész hűtőház összes alkalmazottai egytől-egyig gazemberek és nyilasok voltak. Mint később hallottam, ez a Pisky főhadnagy fel is jelentett, és el is vitetett embereket. Sokan meg is haltak közülük.Fertőrákosra vittek, ahol pajtákban laktunk, és aránylag jó dolgunk volt. Az SA-nak dolgoztunk. Március 29.-én kivittek az országból. Elindultunk gyalog Mauthausen felé. Ezen az úton kerültünk össze.Mauthausenben rettenetes körülmények között éltünk. Éheztünk, a marharépalé és a penészes kenyér mellett és nagyon vertek bennünket, sokunkat agyon is ütötték.Általában Mauthausenben hatféle halálnem létezett: 1/ A gázkamra, 2/ Bedobták az embert egy gödörbe és vérebeket uszítottak rá, 3/ Becsukták és hagyták éhen halni, 4/ Agyonlőtték, 5/ Agyonverték bottal vagy csákánnyal, 6/ Flekktífusz.Naponta kb. 250 halott volt. Ezeket felhalmozták egy csomóban a kapu elé, és később szekérrel elszállították őket. Egy részüket elégették, másik részüket tömegsírba tették.Gyalog indultunk útnak Gunskirchenbe. A háromnapos úton egyetlen egyszer adtak enni, rettenetes éhesek voltunk, sokan nem bírtak menni és lemaradtak, ezeket agyonlőtték. Útközben találkoztunk egy Magyar Híradó autóval. Nekem /Klein I./ egyik ismerősöm ült rajta. Felnéztem rá és intettem neki, hogy adjon egy darab kenyeret, egy SS meglátta ezt és hátulról úgy pofon vágott, hogy attól a perctől kezdve nem néztem se jobbra, se balra, csak mentem előre. Az életünket csak úgy tudtuk megmenteni, hogy arra vigyáztunk, hogy ne maradjunk le, és ne hajoljunk le. Nem hittem, hogy élve fogok hazakerülni.Én viszont /Braun J./ egy pillanatig se gondoltam arra, hogy meg is halhatok. Szürke maradtam, elcsúsztam a tömegben, egész idő alatt Németországban egyetlen pofont sem kaptam. Viszont rengeteget éheztem.Günskirchenben pokol várt bennünket. Barakkokba szállásoltak bennünket, amelyekben rettenetesen összezsúfolva tudtunk csak megmaradni. Fekvésről persze szó sem lehet, kuporogtunk a hátizsákunkon. Minden éjjel agyonnyomtuk néhány bajtársunkat, sokszor tudatosan is, megőrjített bennünket ez az iszonyú közelség, amelyben egymással voltunk, és az, hogy néha annyi helyünk se volt, hogy mindkét lábunkat a földre tegyük. Vizet nem kaptunk se inni, se mosakodni. Rettenetes piszokban éltünk, csak úgy söpörtük le magunkról a tetveket. Természetesen pusztított a flekk. A flekkesek igyekeztek eltitkolni betegségüket, mert ha megtudták, hogy valaki flekkes, azt könyörtelenül agyonlőtték. Nyilván ezt tartották a leghatásosabb védekezésnek a fertőzés ellen.Egy latrina volt, amelyet 17000 ember használt. Természetesen hosszú sorokban várakoztunk előtte naphosszat. Mindenkinek hasmenése volt, így a várakozás a legnagyobb kínokat okozta. Ha azonban valakit azon kaptak rajta, hogy nem vár, hanem más helyet keres magának dolga elvégzésére, azt agyonlőtték.A halottak kint feküdtek a sárban. Később gödröket ástunk, és azokban helyeztük el őket negyvenes csoportokban. Ha egy-egy gödörhöz nem volt meg a 40 halott, hozzálőtték a hiányzó számot.Rettenetesen éheztünk, soha nem kaptunk mást, mint kis répalevet és penészes kenyeret. Valamennyien csont és bőr muzulmánok voltunk már, amikor május 4.-én bejöttek az amerikaiak és felszabadítottak bennünket.
switch to English

bphm.hu

holokausztmagyarorszagon.hu