Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
1944. március 19.-e után három hétre, Csernyánszky, kisvárdai főjegyző a Petőfi, Csillag és Posta utcákat gettónak jelölte ki. Ezeket az utcákat keritéssel vették körül, ugyhogy közlekedni csak a kerteken keresztül lehetett a házak között. A kijelölésre rá egy hétre, vagyis ápr.16.-án jött a parancs, hogy Kisvárda körzet zsidóságának a gettóba kell költöznie. A gettóbavonulás a legborzalmasabb terrorizálsok és szidalmazások közepette zajlott le. Gumi botokkal felszerelt csendőrök vállalták a kisérő szerepét, akik nem nézve férfit és nőt, gyermeket és öreget, mindenkit egyarint ütve-verve hajtottak a kijelölt területre. Különösen kitü#t kegyetlenkedéseivel Szigetvári József és Kovács tiszthelyettes. A gettóban élelmezést nem kaptunk. Ha valakinek pesti rokonai csomagot küldtek, azt a csendőr urak elsikkasztották. A keresztények kisebb hányada talán hozott is volna be nekünk csomagot, de őket is elriasztotta a csendőrök viselkedése és sok fenyegetése. A férfiakat elvitték munkára. Én saját fogatommal dolgoztam, a villanytelepre hordtunk a malomból buzát. Ilyen alkalmakkor sikerült sikerült néha valmi kevés élelmet szereznünk. Valahogy ez a csendőrség tudomására ### jutott, és amikor egy alkalommal ugy 14-en éppen a malomban dolgoztunk, lejöttek a csendőrök, összefogtak bennünket, gumibottal majd halálra vertek. Ez után 4 napi pincefogság következett,amelyet étlen-szomjan töltöttünk. A gettót körülvevő csendőrök már a legkisebb eseteknél, pl. ha valaki pár lépéssel megközelitette a kaput, már kardot rántottak és kardheggyel, majd szuronnyal szurkálva kergették vissza a szerencsétlen áldozatot. A hangulat retten#tes volt. Az asszonyok a nap legnag#obb részétsirva töltötték, érezték, hogy elviszik őket valahova, ahonnan talán nem lesz többé visszatérés. ### napon bejött Balogh őrmester agettóba kutatást tartani, haegy gyermekes családnál 2 dunyhát és 4 párnát talált, avval a megokolással, hogy többre nincs szükség, 2 párnát meghagyott a ttöbbit elvitette. 4. heti gettóélet után elvittek bennünket az állomásra, hogy bevagonirozzanak. Ez nem ért bennünket teljesen váratlanul, u.i. két nappal az indulás előtt megjelent a gettóban két SS. Jövetelük hi#rére, dr. Katona Sándor hitközségi elnök, a gettóirodába sietett és mert ők ugy találták, hogy nem fut elég gyorsan, az egyik SS, ki görbe botjár# támaszkodva lépetta gettó területére, előkapta botját és véresre verte. Hasonló esetek történtek még aznap, azzal az indoklással, hogy az illetők nem kapták le elég gyorsan a sapkájukat. Erre tehát két nappal, máj. 19.-én reggel a csendőrség berontott, motozást tartott. Teljesen levetkőztettek minket, cipőnket, harisnyánkat is megnézték, majd a nők kerültek sorra. Velük ugyanaz a jelenet ismétlődött meg a legtrágárabb szavak kiséretében. Megjegyzendő, hogy ennél a motozásnál már nyilasjelvényt viselő fiatalok is segédkeztek. Ami nekik megtetszett, vagy feleslegesnek találták, azt egyszerüen kidobták a csomagból. Egy fiu télikabátja megtetszett egy fiatal pribéknek, lekpta a fiuról,az jelentkezett a kabathoz, ami szinte egész vagyonát és csomgját képezte,miértis hatalmas verést kapott és véresen rogyott össze.Motozás után megindultunk az állomásra a számunkra előkészitett vagonok felé. Utközben megtudtuk, hogy butorainkat és egyéb ingóságainkat el fogják #rverezni, igy az én fogatomat is. Még oda is szólt nekem egy gazda,- nézd Béla, neked már ugyis mindegy mi történik a kocsiddal, más viszi- e el vagy én, hisz te ugyse kerülsz ide többé vissza. Az állomáson 6#-unkat tereltek egy vagonba, se vizet, se élelmet nem kaptunk. A vagonokat leplombálták, majd elindultunk. Három nap és három éjjel utaztunk. Közben Kassán megálltunk. Itt kivették a halottakat - köztünk hárman voltak - kaptunk vizet és átvettek az SS-ek.Egy pénteki napon deelőtt 12-kor állott meg a szerelvény Birkenau állomásán. Egész napunkat a vagonban töltöttük, végre éjjel 11 órakor jött a kivagonirozásról szóló parancs. Ennél a jelentnél ott volt dr. Mengele, ki egy intéssel választotta el egymástól a gyermekeket anyjukkal, öregeket, munkaképeseket és munkaképteleneket. Csomagjaink a vonaton maradtak, valahogy módját ejtettem annak, hogy 3 éves kisfiam kis hátizsákjáért visszaugorhassak. A csomagban a gyermek ruhája és néhány pogácsa volt. Kisfiam boldogan nyujtotta felém a karját és igy szólt:"Drága, édes, jó apukám, jaj de jó, hogy elhoztad a csomagomat. Az SS rám ###ott egy nagyot puskatussal, majd kiragdta kezemből akis hátizsákot még mielőtt átadhattam volnaés eldobta ezekkel a szavakkal:"Er wird es nicht mehr nötig haben!"A szelekció ut## mi megindultunk a fürdőb#, a munkaképtelenek gyerekes anyák és öregek pedig a gázba. A fürdőben e#vették a ruháinkat csak a cipő maradt meg, majd levágták a hajunkat és és hosszu, csikos alsónadrágban és kabátban mentünk a számunkra kijelölt blokkba.A cigánylagerbe kerültem. Itt 300 embernek szánt helyen 1500-an voltunk összetömöritve. A cigányok német parancsra a ### legrettenetesebb módon bántak velünk. Állandóan Appelre hajtottak ki az udvarra, se leülni, se pihenni bent a blokkban nem engedtek.Egy hét után átvittek a 6-os munkásblokkba. Itt a ## B.B.D. kommandóban mint ács dolgoztam. Itt tetováltak. Másfél hónapig dolgoztam itt, a koszt türhető volt, egy blokkban 250-en laktunk, ágyban aludtunk és pokróccal takaróztunk. Másfél hónap után rendkivüli Appelt rendeltek el este 6 órakor. Munkásokat kerestek, mint később kiderült a krematórium számára. 12.000 ember állott Appeltt mozdulatlanul, leg#agyobb izgalmát elfojtva, dr. Mengele, az élet és halál ura ### előtt, hisz nem lehetett tudni, hogy akit kiválaszt, nem lesz-e uabb tápláléka az állandóan égő kemencéknek. Ebből a 12.000 emberből kiválaasztottak 4 lengyelt és 4 magyart. Köztük voltam én is. Kiválaasztásunk után regisztrálásunk következett. Minden adatunkat felvették, amiből arra következtettem, hogy talán hazaengednek. Mikor már külön állitottak, odajött hozzám dr. Mengele és megkérdezte lengeyel vagyok-e? Miután válaszoltam neki, hogy magyar vagyok, megnázte az izmaimat, majd kijelentette: "Guter Arbeiter".Este 9 órakor már átvezényeltek a krematóriumhoz. 3 magyart - köztük engem - fahordásra osztottak be, a többi ötöt, pedig fütőnek. Ekkor még nem tudtam, hogy a krematórium milyen célt szolgál, de lengyel bajtársaim, akik már több éve éltek Auschwitzban, lemondóan legyintettek:"Három hónap és végünk van, mi is a tüzbe kerülünk!" Erre irtam egy levelet a feleségemnek, amelyben elbucsuztam tőle, és megirtam, amennyiben neki szerencséje lesz és hazakerül, engem ne várjon. Másnap hoztak egy csapat nőt a Brezsinkára, én ismerős hangokat véltem hallani, felmásztam egy fára és átdobtam a magas kőkeritésen a megirt levelet.Egy vasárnap este behoztak hozzánk 2.000 gyerelet. Fiukat és lányokat vegyesen. A fiukat 9 éves korig kiválasztották, egy deszkához állitották, ha azt megérintette,- 115 cm. - akkor megmenekült, ha nem, visszaküldték a csportjoz. Szappant, törülközőt adtak nekik és bekergették a gázkamrába. Miután mind bentvoltak, becsapódott a nagy vasajtó, amin csak egy 10cm. Átmérőjü kis gömbölyü ablak volt. Ezen keresztül lehette megfigyelni, hogy a gáz megtette-e már hatását. Gázkamra belsejében két helyiség volt, egyik, ahol levetették a ruáhakt, a másik, olyan volt mint egy zuhanyozó. Pár percig folyt a viz, és mikor már a szerencsétlenek kifeletartottak, megindult a gáz. Ennek olyan ereje volt, hogy 5 perc alatt végzett a bentlévőkkel. Ezalkalommal felfedeztem a gyerekek között egy kis#unokaöcsemet, a fiucska is észrevett, odakiáltott nekem:"Béla bátya!" majd rácsukták a nagy vasajtót. Ájultan estem ö#sze, és ez mentette meg az életemet. Odajött hozzám Mengele és igy szólt: "Ungarischer Jude, doch guter Arbeiter" és bevitetett a Revierbe.Az asuchwitzi kórházban 7 hónapig dolgoztam, mint kórházi munkás. Ez a Revier oly szép és oly modern volt, mint egy elsőosztályu szanatórium. Abetegeket elsőrangu kezelésben részesitették, de ha szelekció volt, a már kigyógyultakat is, ha gyengék voltak ,vagy soványak, összeszedték és meztelenül autóra rakva vitték a gázba. Ezek az áldozatok rendszerint tud#ák, hogy hová viszik őket, sirtak - szinte orditottak - az autóról nem akartak leszállni, ugyhogy kutyákkalvették őket körül és igy kergették a halálba. Rettenetes látvány volt!Január 18.-án bevagoniroztak. 12.000-en voltunk, Bikrenau és Bean egy része. Gyalog indultunk minden élelem nélkül. 2 napi ut után elértük Gl#iwitz-ot. Itt azonnal szelektáltak, miután bevezettek egy már tömött Lager-be, ahol sok magyar is volt. Acsport nagyobbik fele Glaiwitz-ban maradt, mi pedig vonaton folytattuk az utat. Nyitott vagonokban 180-an összepréselve tologattak bennünket, csupa kinzá#ból 9napon keresztül Ausztriától-Berlinig. Utközben rengeteg volt a halott, ugyhogy mire kivagoniroztaunk Berlinben, már csak 2.400-an voltunk. A halottakat csak itt vették ki, 9 napon át ugyani# velük összezárva utaztunk. Az SS.-ek az ájultakat és nagyon gyengéket is a halottak közé dobták, akiket a rakodón hagytunk, minket pedig elvezényeltek a 8-as Haller repülőgépgyárba.Hideg termekben, betonpadlón feküdtünk, ugyhogy az alatt a két nap alatt, amit itt eltöltöttünk, naponta 100-150-en haltak meg. A g#árban különféle nemzetiségü munkások dolgoztak, akikkel c#ak titokban lehetett beszélgetni.Két nap után Hamburgba vittek, innen egy hét elteltével Hannoverbe. Itt # hétig a konyhán dolgoztam, majd továbbvittek Neukammenbe. Rövid ideig tartózkodtunk itt is, ezen idő alatt ismét a kórházban dolgoztam. Egy napon vöröskeresztes autók jelentek meg, melyek visszavittek Hamburgba. Az az egy hét , amit itt töltöttünk, munka nélkül telt el. Napjában egyszer kaptunk egy marharépalevest, evvel be is fejeződött az ### napi menü.Február 10.-én kerültem Bergen -Belsenbe. Deportálásom legszörnyübb idejét töltöttem itt. 1500-an egy kis barakban, hajnali fél 3-tól Appell egész délig. Még a legnagyobb hidegek uralkodtak, ruhánk rongy, élelmezés semmi. Rongyainkban a hidegtől meggémberedve, az élelem hiánya miatt legyengülve, ez az órákig elhuzódó Appell a legrémesebb kinokba# került- A sorakozók alatt legtöbbször 100-an 150-en dőltek ki holtan sorink közül. A táborban keresztény, magyar katonák is voltak, látva reménytelen helyzetemet, gondoltam nekem már mindegy, megkockáztatom a szökést, ott csak jobb valamivel a helyzet. A szökés sikerültUj csoportommal visszakerültem Neukammen-be. Ahol megkaptam az uj ### beosztásomat és mint felügyelő visszakerültem Bergenbe.Blockung vezetője egy igen ### kegyetlen férfi volt. Egy alkalommal, amint feügyeltünk a zsidó-Häftling bajtársakra,akik az éhségtől és gyengeségtől szédelegve hordták ki a halottakat, mikor az egyik megállt és vizet kért, ez a szivtelen gazember ráemelte a fegyverét és lelőtte. Odamentem hozzá és igy szóltam neki:"Látod én keresztény ember vagyok és a szivem majd megszakad értük. Mondd hogy tehetted ezt?" "Ha akarod téged is keresztüllőhetlek"- hangzott a válasz. "Ezt ma még megteheted, de talán holnap már nem!" vágtam vissza.Megjegyzendő, hogy ez az ember volt a legelső, akiaz angolok# bejövetele előtt feltette a fehér karszalagot, kiállt a kapuba őrnek, hogy elsőnek üdvözölhesse őket. A mi helyzetünk sem volt sokkal jobb, mint a Häftlingeké.Ételünk sós viz, tiszta ### vizet, pedig alig láttunk.A felszabaditók Április k5.én értek el hozzánk. A szövetségesek rendőrnek tettek meg s mivel utolsó időmet keresztények között töltöttem el, sok nyilast tudtam leleplezni és a szövetségesek kezére juttatni. Mint rendőr sza#adon mozoghattam,utazhattam. ###Mikor megtaláltam a bátyámat mind a ketten hazakéredzkedtünk. Még eg#előre várunk, talán még megjönnek egyesek a családból, majd pedig ki szeretnénk menni Amerikába, ahol egész közeli rokonaink élnek.

Kifosztás