Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
Budapesten mint varrónő állásban voltam, és mikor haza akartam utazni Závidfalvára, hogy a húsvéti ünnepeket a családom körében tölthessem, aznap jöttek be a németek és a Keleti pályaudvaron tartózkodó zsidókat, úgy engem is elfogtak. Így kerültem előbb a Mosoni utcai toloncházba, majd később a kistarcsai internálótáborba.Öt napig voltam az internálótáborban, majd Auschwitzba vittek. Ott betettek egy lágerbe és 3 hónapon keresztül a Brezsinkán dolgoztam. Itt annyiban jó volt, hogy nem éheztünk, de annál szomorúbb látvány tárult mindig elénk. A munkahelyünk ablakai a gázkamra bejárata felé néztek, melyen az a felirás volt "Ferőtlenítő". Végignéztük munka közben, amint anyák gyermekeikkel, öregek és munkaképtelenek, törülközővel és szappannal a kezükben bemennek a "Fertőtlenítő"-nek kinevezett gázkamrába. A halálsikoly sokszor felhallatszott hozzánk és ilyenkor a hideg végigborzongott rajtam, ilyen embertelen eljárás miatt. A munkánk abból állott, hogy a gázba küldött embereknek a ruháit válogattuk. Ilyenkor a csomagban talált élelmiszerből mindig jutott valami jó falat, amivel éhségünket csillapítottuk. Ez volt a legjobbnak mondott hely Auschwitzban, mert legalább nem kellett éhezni. Az élelmezés itt nagyon gyenge volt, reggel feketekávé, 20 dkg kenyér, délben 1/2 liter teljesen tápértékű leves és este feketekávé, néha egy kis margarin hozzá.1944. június végén Bergen-Belsenbe kerültem. Itt is szerencsés voltam annyiban, hogy nem kellett éheznem, mert a konyhán dolgoztam, úgyhogy ott is jutott mindig valami élelem, de testileg ennél jobban tönkrementem. A konyhán krumplit tisztítottam, hideg cementkövön, ahol burgonyamosás miatt, állandóan bokáig ért a víz. A nagy hidegtől és nedvességtől teljesen tönkrementek lábaim, reumát kaptam. Aludni is keveset tudtam. Éjjel 1 órakor ébresztettek és sokszor este 10 órakor fejeztük be a munkát. Nem volt szabad egy percre sem megállni, mert különben a lengyel Capo-nők, akik őrizetünkre lettek bízva, nagyon megvertek.Mielőtt az angolok Bergen-Belsen felé közeledtek, a nagy bombázások miatt az élelmiszerszállítások teljesen elmaradtak, úgyhogy napokig élelem és víz nélkül voltunk. Ekkor már nagyon sokan pusztultak el az éhségtől és szomjúságtól. Nagyon éheztünk. Kenyeret napokig nem láttunk. A felszabadítás napján, 20 dkg kenyér lett nekünk kiosztva, akik hozzáfogtak az evéshez, rosszul lettek, úgy tudom az angolok megállapították, hogy mérgezett kenyér volt.1945. május elején paratífuszba estem. 1 hónapig nyomtam az ágyat. Kórházban feküdtem. Felgyógyulásom után ismét konyhára kerültem dolgozni, de akkor már nem a németekhez, hanem az angolokhoz. Ekkor már nagyon jó dolgom volt, úgyhogy aztán hamarosan összeszedtem magam és vártam az alkalmat a hazautazásra.Most itt vagyok a "DEGOB" szeretetotthonában. Édesanyám már régebben meghalt, édesapámról és vele együtt Auschwitzba ment 5 testvéremről nem tudok. Hazautazom rövidesen Závidfalvára és ha nem találok hozzátartozóim közül senkit, akkor Prágába megyek és ott fogom mesterségemet folytatni.

Kifosztás