Kereső
Főoldal
A DEGOB-ról
A visszaemlékezők
Lágerenciklopédia
Idegen szavak, kifejezések
Támogatóink

Fent nevezett előadja a következőket:
A gettóban a magyar csendőrök és SS katonák hoztak be és őriztek később. Egy kis utcában zsúfoltak össze bennünket, egy szobában 30 ember lakott. Így éltünk 5 hétig. Én szüleimmel és két testvéremmel éltem itt. Egy szerdai napon kora reggel megjelentek hirtelen a csendőrök, bewaggoníroztak bennünket. Mi 82-en kerültünk egy waggonba, de mielőtt leindítottak volna bennünket, még teljesen kifosztottak bennünket, és ráadásul ütöttek-vertek mindenki kit hol értek, öreget fiatalt egyaránt. Sem víz sem WC nem volt a waggonban. Az egész úton nem is kaptunk vizet. Kassán átvettek a németek, tőlük sem kaptunk enni sem vizet. Rettenetes utunk volt. Megérkezve Auschwitzba külön választottak bennünket a szülőktől, testvérektől, bevittek egy blockba, megfürdettek, fertőtlenítettek, elvették a rajtunk lévő ruhát is, rongyokba öltöztettek, levágták a hajunkat kopaszra és bevittek a C. Lagerba. Enni semmit sem kaptunk csak másnap délben valami fűlevest és kenyeret. Én itt azután különkerültem azoktól, akikkel együtt jöttem, szülővárosomból s elvittek a 10. sz. Lagerba. 6 hónapig dolgoztam egy fegyvergyárban, hajnali 2 órakor keltünk és 6 óráig álltunk Zehlappellt. Utána elindítottak étlen-szomjan, a gyárban ebédre levest kaptunk, vacsorára kenyeret. Kimondhatatlanul sokat éheztünk. Auschwitz borzasztó volt. Amit mi ott átéltünk, láttunk, hallottunk, arról képtelen lennék beszélni, hisz úgy is hihetetlen, pedig minden, ami az emberi elgondolásnak lehetetlennek tűnik is, igaz volt. Igaz volt a gázkamra, ahol a legközelebbi hozzátartozónkat el ####, majd félig életben még elégették, de gondosan ügyelve arra, hogy a csontjaik épségben maradjanak és felhasználhassák ipari céljaikra. Mindennél szörnyűbb az volt, hogy bennünket, zsidókat osztottak be ezekre a szörnyű helyekre is és fegyveres őreik kényszerítették sorstársainkat arra, hogy borzalmas munkájukat folytassák, időnként azután leváltották őket, azokat is elintézték, hogy ne legyen tanújuk és más újabb áldozatokkal pótolták őket. Egy ellenállási kísérletre emlékszem ott tartózkodásom alatt, amikor a krematóriumban lévő 400 férfit a szokás szerint le akarták váltani és kivégezni, ellenszegültek és több SS-t elpusztítottak, persze ez az életüket nem mentette meg, mert igen rövid idő alatt sikerült őket ártalmatlanná tenni és kiszolgáltatni a könyörtelen sorsuknak, de örökre emlékezetessé tették magukat a bátorságukkal.Így éltünk itt, ha az életnek nevezhető, folytonos lelki és testi kínzások közepette, hajszoltak, kényszerítettek a gyors munkára. Később már hideg lett és fáztunk, egy szál ruhában, minden egyéb nélkül jártunk, kezünk megdagadt. Januárban, már kevesen voltunk Auschwitzban, hirtelen menekítettek bennünket, mikor az oroszok már nagyon közel voltak. Három napot hajtottak bennünket futva téli hidegbe, az úton nagyon sokat lelőttek. Majd 1000 Häftlinget egy vonatra téve SS felügyelet mellett tovább utaztunk. Az egész úton nem kaptunk semmit sem enni.Megérkezve Bergen-Belsenbe kaptunk valami ételfélét. Utána három hétig újra nem, majd beosztottak engem a konyhára, ahol nagyon nehéz munkám volt, nagyon rosszul bántak velünk. A Chef kimondhatatlan komisz volt Közben megbetegedtem tífuszban, ez nem is volt csoda, olyan piszkos volt a Lager, nem kaptunk vizet, így tisztálkodni sem lehetett.Amikor az angolok bejöttek, aznap 30.000 halott hevert az utcákon eltemetetlenül. Én még a felszabadulást is soká tudtam élvezni, annyira beteg voltam, de gondos ápolás hála Istennek visszaadott az életnek. Jövő terveimről még nem tudok mit beszélni. Szeretnék előbb hazamenni megnézni, talán van mát otthon valakim!

Kifosztás